Lohr Ferenc festőművész (1871-1946) leánykérése – feleségéhez írt levél
Igen tisztelt, kedves Irén kisasszony!
Gondolataim a jövőre irányitva, valómat egy szép kép tölti be. Azt vélem körülöttem ünnep van, vagy egy nagy ünnepre készülök. Mint ha e főldi dolgokat magasabbról nézhetném. Lelkemben nyugodalom van, béke. Bensőmben vagy az angyalok énekkara szólna, mint karácsonykor “Gloria in excelsis deo” és békesség a jóakaratú embereknek e földön.”
De miként a török leveti saruit, mielőtt belép imája szent helyére, én is mint keresztény leakarom rázni e földi élet porát, hogy megtisztulva járuljak életem felkelő csillagja – az Ön kedves lelke elé! –
Nem tudom miként gondol még ma. Szivébe nem nézhetek. Mindössze sejtésekre vagyok utalva, miként itél felettem. -Hogy szabad volt lelki ügyeibe, tetteibe avatkoznom, hogy ezt bátorkodtam fontolóra vennem, -ne nehezteljen meg érte! Hisz ha közömbös lett volna egész lénye nekem, akkor -elhihető- magam más dolgába nem ártom, s napirendre térek mint sok más ügyben. De itt megálltam. És ha okoskodásnak venné eljárásomat, gondolja meg, -hogy egy tiszta czél vezetett mind erre! De én az Ön védelmeit elhittem, és megnyugszom bennök.
Hogy önöket arról értesitették, én valaki emberfia kezét megkértem, s “kosárral” ellátva volnék: szabadjon mondanom, hogy midőn én eddigi életemben senki kezét meg nem kértem, és nem birna senki embert elémbe állitani, ki azt szemembe mondhatná, – igy “kosarat” sem kaphattam. Ha azonban arra kerülne a sor, és én udvariatlan volnék azok neveivel élni, kik az én kezemet félreértetlen módon megkérték, (és erre bizonyitékok irásban állanak rendelk.) – akkor sokkal kellemetlenebb tudnék lenni azoknak. Igy több ok volna másoknak hallgatni, ha én mint férfi vagyok elég elnéző mindezekre.
Ezt kell, hogy én is felhozzam, mert Ön kedves Irén Kisasszony tarthatja magát méltón az elsőnek, kihez én ily sorokat intézek mint alább következik.
És miért járulok ma Ön elé?!-
Nagy, – komoly – e rövid és oly hosszú életre kinyuló űgyben! Méltó, hogy az élet e fontos, tán legnagyobb és legszebb eseményére – tekintettel -, annyit foglalkozzunk, mit emberi ésszel fel lehet érni. A többit a jó Isten intéző kezére bizván.
Tiszteletteljes kérésem, – becsületes nevemet és kezem midőn hódolattal, legbenső tisztelettel és szeretettel önnek felajánlom, – ezt elfogadni-e hajlandó!? Kérésem midőn ezen legnagyobb bizalmam jelét mit csak adhatok – lábai elé teszem, és én édes szüleim után Önt tisztelem meg mint életem koronáját, ha kedves életét velem megosztani – azon útra térne – lelkére kérem, mindenre mi szent és igaz, megfontolja – teljesitheti-e ezen nagy kivánatom oly szivvel – és oly lelki erővel, mint azt saját lelkiismerete tudja és belátja, hogy erre legelső sorban az életben szükség van! -Saját magát, nemcsak engem tenné akkor igen boldogtalanná!-
A boldogságot!? Erre Önnek az igaz, biztonságot nem nyujthatok, s miben találja. Ezt előre ki nem számithatom. Azt tudjuk a jó Istennél van sorsunk letéve, és én bizok benne: – ahogy leszen és Ő adja – el kell fogadnunk. Akaratom csak az lehet, emberi tehetségemmel mindazt megadni mi erőmből kitellik, s azon falat kenyeret, ha fehér vagy fekete is lészen – megelégedve Önnel megosztanom.
Sokfelé vittek utaim ez életemben eddig és találkoztam sok ifju nővel. Úgy azonban, mint mikor Önt kedves Irén megismerni tanultam és az első találkozástól kezdve egy belső hang mindazt megsugta mit ma érzek és teszek.
Ha tévedek, ne sajnáljon semmit, – senkit – engem legkevésbé, csak saját magát tekintse. – Adja át e sorokat a tűznek, és térjen napirendre mind e főlőtt, őszinte igaz lelkére bizom!
Az én kedves szüleim előtt ezen lépésem tudva van és ők szeretettel kivánják Önt fogadhatni. Tisztelje meg őket, mint ők fogják Önt becsülni!
Ép azon mód az Ön kedves szüleihez intézem kérésem, az Ők jóindulatú beleegyezésöket és hozzá járulásokat kérve.
Válaszát az Ön jó szive, ész és lelke adja. Bizom, hogy mindkettő igaz módon fog saját és magam egész jövője felett határozni.
Isten úgy áldja meg minden lépését és tetteit, szivét és gondolatjait, mint engem úgy segéljen!
Kelt: Budapest, 1902. Márcz. 10-én
ifj. Lohr Ferencz
s.k.
Lohr Ferenc festőművész (1871-1946) leánykérése – szülőkhöz írt levél
Mélyen tisztelt Hornyik apa és anya!
A kedves szülökhöz fordulok, kik hosszú évek során fáradtak, és egy jó kedves gyermeket neveltek. Maguknak nevelték, de saját magára is, – és az életre. És a természet evangélioma és törvénye, hogy a gyermek is elhagyja szülői házát! Hol van ugyan jobb dolga a gyermeknek, mint az anya-apai háznál – és miért hagyná el? Ez nem közönbös.
Mi fiatalok ezt a szülőktöl tanultuk, és az egész természet ezt igy mutatja, hogy ez úgy történjék.
Ha sir is akkor az érző szülői sziv, de a gyermekéé is, mikor az édes szülői otthonról bucsuzik talán ép így -vagy jobban is örül és lelke bűszke és nyugodt lehet – hisz ez igy van jól, ennek igy szép lenni.
Mily véletlen, mi nem, – hogy ép én jövök hozzátok – nem tudom. De érzem, hogy úgy kell lenni, és tiszta szivvel lépek elé.
Kérelmem, szülői meggondolással azon beleegyezést megadni, hogy Irén kedves leányt Isten és ember előtt mint hites élettárst és feleséget reám bizzátok-e gondjaimra?!
Hiszem, hogy szülői befolyástokat nem alkalmazzátok kedves Irén leánytokra, – és kérésem is hogy neki e fontos és jövőjét oly annyira érintő ügyben, jó tanács mellett, teljesen szabad választást engednétek!
Kedves jó szüleim részéről Irénkét, a mennyiben megismerni tanulták, ők csakis szeretettel kivánják őt tisztelni: – biznak Irénkében, hogy miként én sem akarok vele rosszul bánni, – Ő sem lesz irántam másként.
Lenne Irénke kedves leánytok az én Őrző angyalom, miként én nem akarom Őt soha elhagyni, s gondozni testi és lelki boldogságát. Ti jó szülők megmaradtok szeretettel, és szivetek ne hagyjon el minket se soha, – ha rossz sor érne, – és legyen részetek őröműnkben. Bármily irányban kérdés volna még – kérem azt megtenni, szivesen megadom a választ.
Minthogy az anyagi helyzet okvetlen egy kiegészitő részét képezi minden földi tettnek, vagyis egy vele járó dolog, azt figyelem nélkül hagyni, meggondolatlanságnak tartanám. Ha az nincs rendben, vagy helytelenül kezelve, ez is baj – elébb-utóbb.
Évi keresetem átlaga kettő ezer forint. Volt több is. De vegyük a legsoványabb esztendőt.
E szerint kellene élni – ki tudja beosztani.
Oly őszintének ismerem az egész családot, hogy sem a jó nagyszülők, sem ti kedves szülők előtt nem takargatom azt mondani: “mit tudtok adni kedves Irén leánytoknak, – szép kérésem tegyétek. Hisz neki adjátok legelső sorban.
Szent ügyünkben, a jó Isten nevében adják meg a kedves szülők a választ!
Mély tisztelettel
ifj. Lohr Ferenc s.k.
Kelt. Budapest. 1902. Márczius hó 10-én